6. fejezet

Sziasztok!

Megjött a 6. rész. Íme Alexa és Seb randi hétvégéje. De ebben a részben egy meglepetés is éri a főhősnőnket. Remélem tetszeni fog a rész és komiztok eleget.:-)

A randi és a nyári meló

Alexa városnéző szerelése

Alexa ruhája a randin

Eléggé ledöbbentem, amit Seb is észrevett. Nem szólt semmit csak mosolygott. Sok meglepetésre kell készülnöm úgy látom. Máris lenyűgözött. Azt hiszem lesz egy kellemes hétvégém. A döbbenetem fokozódott, amikor egy csilli-billi szállodában foglalt szobát. Két egymás melletti szobát kaptunk. Miután elfoglaltam a szobámat letusoltam és mentem is aludni.

Szombat reggel 9 körül ébredtem igen csak kipihenten. Pár perccel később megérkezett a reggelim. A kiadós és gusztusos reggeli mellé egy levélke is volt: 

10-kor találkozunk a recepción. Sebastian

Miután megreggeliztem, magamra kaptam egy farmert és egy kék felsővel és egy saruval. Vettem a táskámat és a napszemcsimet és már mentem is. Sebi is lazán öltözött. Farmer, edzőcipő, póló és persze a napszemüveg.

- Mi a mai program? - vigyorogtam rá

- Megnéztük Párizs legszebb helyeit, aztán megebédelünk - vigyorgott ő is Én pedig bólogattam.Majd elindultunk a városnézésre. Párizs gyönyörű. Rendkívül jól szórakoztam Sebivel. Sokszor megnevettetett. Délben beültünk egy csodaszép étterembe ebédelni, majd mentünk tovább. Délután 5 körül értünk vissza a szállodába.

- 8-ra gyere át a szobámba! Csinos legyél! - kacsintott rám, majd bement a szobájába Én is a szobám felé vettem az irányt. Remélem nem ágyba akar vinni, mert abból nem kap. Ha azért hozott ide, hogy ezzel az ágyába csábítson, akkor nem fog sikerülni neki. Nem vagyok könnyű vérű! De azért átmegyek. Bízom annyira Sebiben, hogy átmenjek a szobájába. Ha mégis letámadna, akkor leszerelem. 7 körül elkezdtem készülődni. Egy térdig érő kék ruhát vettem fel egy ugyanolyan kék magassarkúval. A hajam szabadon maradt, a sminkem pedig szolid lett. Pontban 8-kor kopogtattam Sebi szobájának ajtaján. Mikor ajtót nyitott elakadt a lélegzetem. Most nem a vigyorgó kisgyerek állt előttem, hanem egy érett férfi. Fekete nadrág és fehér ing volt rajta. Nagyon jól nézett ki.

- Gyere be! - mosolygott Mikor beléptem megláttam egy asztalt az erkélyen. Megint meglepett.

- Gyertyafényes vacsora? Ha ágyba akarsz vinni, akkor jó úton jársz - mondtam, de reméltem, hogy nem ez a helyzet.

- Én nem vagyok olyan - mondta és hittem neki

Több fogásos vacsora volt. Rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk a vacsora alatt. Miután megvacsoráztunk lesétáltunk a szálloda medencéjéhez. Egyszer csak egy szégyentelen vigyor jelent meg az arcán. Egyből rájöttem mit akar.

- Meg ne próbáld! - fenyegettem meg, de nem hatotta meg Sőt! A vigyora még szélesebb lett. Elkapta a karom és be akart lökni a medencébe, de én megragadtam az ingjét és magammal rántottam. Hatalmas csobbanással estünk a medencébe. Jót nevettünk. Erre ő közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Nem löktem el magamtól hanem visszacsókoltam.

- Akkor mi most együtt járunk? - kérdeztem

- Nagyon úgy néz ki - mosolygott rám Ezután kikászálódtunk a medencéből és felmentünk a szobáinkba. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Vasárnap délelőtt felmentünk az Eiffel torony tetejére, délután pedig mentünk haza. Sebastian Svájcba én pedig Magyarországra. Otthon Klau egyből felhívott és faggatni kezdett. Mindent elmeséltem neki és a szüleimmel is közöltem, hogy Sebastian Vettellel járok. Sajnos hamar kiderült, hogy Sebi barátnője vagyok. Az összes újság tele volt vele. A suliban is elterjedt a hír. Mindenki arról beszélt, hogy egy forma1-es pilótával járok. Már megszoktam. Nem érdekel! De aztán csütörtökön meglepő dolog történt.

Épp előadáson voltam és kibámultam az ablakon. Az óra uncsi volt és nem figyeltem a tanárra sem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a körülöttem lévők sugdolózni kezdenek. Nem érdekelt, mert már megszoktam, hogy kibeszélnek. Lépéseket is hallottam, amik egyre közelebbről jöttek. Akkor sem néztem fel. Már a kölnije illatát is megéreztem. Nem! Ő nem lehet itt. Már képzelődöm is! Annyira gondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy mellém ért.

- Szép fa! Kár, hogy az előadó tanár nem arra van - hallottam meg azt a hangot amit a legjobban szeretek

- És ez téged miért érdekel? - kérdeztem majd ránéztem Eléggé megijedtem, mikor az arca alig pár centire volt az enyémtől. Ezt ő is észrevette és egy kicsit hátrébb húzódott.

- Mert ha már mindent tudsz, akkor vállalhatnál nyári munkát - vigyorgott rám

- Tudsz egyet ajánlani? - kérdeztem kíváncsian

- Ami azt illeti igen. Szükségem van egy olyan személyre, mindenhová elkísér. Kéne nekem egy sajtós - mosolygott

- Te engem akarsz sajtósodnak? - kérdeztem elképedve

- Neked gyakorlat kell az újságírásban és úgy hallottam, hogy dolgozni akarsz a nyáron. Emellett közelebbről láthatod a csapatvezetők munkáját. Nekem pedig egy olyan személyre van szükségem akiben megbízom. - mondta

- Honnan tudod, hogy megbízhatsz bennem? - kérdeztem

- Amikor a papírjaink összekeveredtek ahelyett, hogy nyilvánosságra hoztad volna, te egyből visszaadtad. Ezért bízom meg benned. - mondta

- Annyi ember van, akik tapasztaltabbak nálam mégis engem választottál. Miért? - kérdeztem

- Alexa kérlek! Már válaszoltam erre a kérdésre. Ismerlek és bízom benned. Ezért szeretném, hogy a sajtósom lennél.

- Nem hinném, hogy Raffaela örülne ha egy nő lenne a sajtósod - mondtam

- Eddig is egy nő volt a sajtósom és nem volt gondja vele. De most inkább hagyjuk Raffaelát - mondta és vágott egy fintort

- Ó! Csak nem gond van az álompár körül? - kérdeztem gúnyosan Már amennyire gúnyos tudtam lenni. Inkább hangzott féltékenynek ez a mondat. Remélem nem vette észre.

- Csak nem féltékeny vagy? - vigyorgott Hoppá! Mégis észrevette.

- Nem Képzeld el van barátom! - húztam ki magam

- Igen, tudom. A sajtó tele van vele - mondta és a szeme szomorú volt. Miért szomorú, mert van barátom? És vajon mit válaszoljak? Nem akarom, hogy miattam szomorú legyen. Ez fáj nekem. Gyorsan eldöntöttem, hogy mit válaszolok. Egyértelmű a válaszom. Tudom mit fogok tenni.