13. fejezet

Sziasztok!

Sok idő telt el mióta utoljára tettem fel részt, de ma visszatértem és kaptok egy új fejezetet.

Elnézést kérek, hogy olyan régen nem jelentkeztem itt, de nem sok kedvem volt fejezetet írni, de most új résszel jövök. Ma folytatódik Alexa és Felipe randija. Jó olvasást kívánok! De ha kérhetem akkor írjatok komit!

De mielőtt ez megtörténne szeretnék minden kedves olvasómnak KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kívánni! Holnapra pedig sok-sok locsolót, hogy el ne hervadjatok!

Tehát akkor itt  a rész! Pár komit írjatok légyszi!!!!!

Puszi

Krimi88(Kriszti)

Alexa élete első nagydíján a 2009-es Magyar Nagydíjon, ahogy Felipe emlékszik

Az első randi

Nem értem min mosolyog. Habár lehet némi köze hozzá az értetlen arckifejezésemnek.

- Csak annyit írtam, hogy hozz fürdőruhát, arról nem volt szó, hogy a tengerben merülünk el - mosolygott tovább

- Elvesztettem a fonalat - mondtam Erre ő elnevette magát, megfogta a kezem és a jacht legfelső szintjére vezetett. Ott egy jakuzzi volt ugyancsak gyertyákkal körbekerítve.

- Én erre gondoltam - mutatott a pezsgőfürdőre

- Finom meleg - nyúltam bele a vízbe - Erre van most szükségem.

Lementem az egyik kabinba és átöltöztem. A hajamat összefogtam és elindultam vissza. Mire visszaértem Felipe már ott volt és már ő is átöltözött. Aztán elmerültünk a habokban.

- Mesélj, milyen a családod? - kérdezte

- Mivel az apám üzletember gyakorlatilag éjjel nappal dolgozik. Szinte alig látjuk. Anyu éli a gazdag úrinők életét. Vásárolgat, partikra jár. Ami pedig a nővéremet illeti ő ügyvéd apám cégénél. Ő az aki egyik buliból megy a másikba és minden héten más pasija van. Csodálkozom, hogy még nem mászott rá egyik pilótára sem. Ami pedig engem illet, én azt csinálom, amit szeretek nem pedig azt, amit elvárnak tőlem. Nem fogok apám egyik cégénél sem dolgozni. Én az álmaimat követem - mondtam

- És mi az álmod? - faggatott tovább

- Ez Utazgatni és interjúkat készíteni. Soha nem tudnék nap mint nap egy irodában dolgozni.

- Ezek szerint az izgalmakat szereted? - mosolygott

- Igen. Szeretem a kalandokat, a meglepetéseket - nevettem

- Ennek örülök, mert mellettem nem lesz unalmas az életed. Sőt! - nevetett ő is - Tehát tetszett a meglepetésem?

- Valahogy Sebivel egy rugóra jár az agyatok - mondtam aztán leesett, hogy a rugó szó talán rossz emlékeket ébreszt benne - Bocsi! Kicsúszott.

- Ugyan - nevetett - Az egy véletlen baleset volt, amúgy sem emlékszem semmire az egészből.

- Olyan könnyen veszed. Felfogod egyáltalán, hogy kevés hiányzott ahhoz, hogy találkozz a Mindenhatóval? Van neked fogalmad arról, hogy mennyit bőgtem én miattad? - förmedtem rá Nem veheti ilyen könnyen!

- Tényleg? Te tényleg aggódtál miattam? - kérdezte elkerekedett szemekkel

- Igen, már évek óta neked szurkolok. Persze, hogy aggódtam érted! Az egész baleset szörnyű volt - mondtam

- Mindenki ezt mondja. Mindenki azzal jön, hogy mennyire örül, hogy felépültem. A nagy részük azt sem tudja ki vagyok csak a TV-ből hallott a balesetről és csak udvarias akart lenni. Ott sem voltak, nem is ismernek mégis úgy kezelnek mintha ezer éve ismernénk egymást. - fakadt ki Meg tudom őt érteni. Velem is így viselkednek, mert gazdag vagyok, de a hátam mögött kibeszélnek. Szánalmas képmutató emberek!

- Én ott voltam - mondtam - Klauval voltunk kinn. Az első nagydíjam, amit élőben láttam és mi lett a vége? Magát a balesetet én sem láttam, de mikor a mentő megérkezett veled a pályakórházba ott ott voltam, mert az egyik nagybátyám épp ott dolgozott. Láttál is engem, de sokkos állapotban voltál és nem is emlékszel rám. - mondtam Meglepődött, aztán becsukta a szemét és összeszorította a szemhéjait és ebből tudtam, hogy valami nincs rendben.

- Mi a baj? Jól vagy? - kérdeztem rémülten és a kezeim közé fogtam az arcát Eltelt pár másodperc így aztán kinyitotta végre a szemét.

- Emlékszem rád - mondta

- Jól vagy? - kérdeztem még mindig aggódva

- Beugrott egy kép a baleset utánról. Emlékszem, hogy a pályakórházban vagyok, rengetegen forgolódnak körülöttem, iszonyatosan fáj a fejem, de megláttam az ajtóban egy fiatal lányt. Az arca aggódó volt, de az övé volt a legszebb arc, amit valaha láttam. Nem is értem hogy nem emlékeztem rá. Egy fehér miniruha volt rajta. Álomszép volt. Akkor arra gondoltam, hogy ő egy angyal, aki értem jött. Már akkor megtetszettél - mondta és a mélyen a szemembe nézett

- Tényleg emlékszel rám - mondtam döbbenten Hiszen valóban egy fehér ruha volt rajtam.

- Most, hogy elmondtad, hogy ott voltál a pályakórházban, beugrott - mondta - Örülök, hogy előjött ez az emlék. Most is ugyanolyan gyönyörű vagy, mint akkor. Sőt! Talán még szebb is! - mosolygott

- Szeretlek! - csak ennyit tudtam mondani, de nem is volt többre szükség

- Én is szeretlek - mondta majd megcsókolt. Még beszélgettünk egy ideig aztán lefeküdtünk aludni. Felipe nem akarta, hogy ilyen későn vissza keljen mennünk a szállodába. Így a jachton aludtunk.

Másnap mikor felébredtem, rájöttem, hogy nem hoztam váltóruhát. Vissza akartam menni a szállodába, de Felipe ismét csak nem engedett.

- A ruháról is gondolkodtam - mondta majd elővett egy térdig érő, kék, virágmintás ruhát és egy fehér magassarkút

- Ez mind szép és jó, de akkor is szükségem van egy pár cuccra a szobámból - mondtam

- Jó - forgatta meg a szemeit és kiment Én pedig elmentem letusolni és átöltözni. Miután elkészültem visszamentünk a szállodába, összeszedtem pár dolgot és mentünk is a pályára. Ez a pénteki nap is húzós volt. Főleg a két szabadedzés miatt. Egész nap rohangáltam. Este fáradtan estem be az ágyba. Szombat reggel azonban frissen ébredtem és boldogan mentem ki a pályára Felipével.